Jó volt itt, de ott is jó lesz! :)

Igen, holnap megyünk vissza, jönnek a melós, fárasztó hétköznapok, távol a családtól, de Macival, és ez nagyon jó! :)
Gyorsan eltelt ez az ünnep, olyan jó volt kicsit lazsálni, aludhattam 8-9 óráig, nem kellett főznöm, nővérem és anyósom gondoskodott ennivalóról bőven! :) Na jó, azért persze segítettem Esztinek, csináltam egy piskótatekercset, és Ivett ma rendelt egy "Hajni féle" tejbegrízt, mert az finom! :)
Tegnap délelőtt érkezett Maci, az anyukájáékhoz, de nem messze laknak anyuéktól, úgyhogy mentem ebédelni hozzájuk. Ettünk ezt is, ettünkm azt is, és itthon pedig folytattuk, kis időt azért hagytunk közte :P ! De hát ünnep van, ilyenkor csak enni lehet, ha már inni nem iszok. Főleg, hogy nem egy ismerősöm mondta: Hajni te fogytál!...Hát na, fizikai munkát végzek, valahogy nem csodálom, hogy pár kiló lemegy rólam.
Volt pár locsolónk is, nem sok, de több mint az előző pár évben.
Kutyuskáink nagyon örültek, nem győztek ugatni, családtagokon kívül senkit nem szeretnek ebben a házban látni! :) Amilyen kicsik, olyan nagy szájúak, de én imádom őket, mert náluk hűségesebb "barát" nincs. Régen is bárhonnan jöttem haza, ha csak a boltból is, úgy örültek nekem, ugráltak rám. Enni alig lehet tőlük, ott kíváncsiskodnak, kelletik magukat, hátha megszánjuk egy finom falattal őket! :) Mikor elköltöztem nagyon rossz volt itt hagyni őket, hozzám voltak nőve, felváltva aludtak velem, de hát tudtuk, hogy ott nem szabad kutyát tartani, na és azért Maci is oké, szereti őket, de távolságtartóbb velük mint én, amit megértek.
Róluk van szó:

Hát nem imádni valóak? Nagyon hasonlítanak, hisz anya és lánya! :) <3
Na de ennyit róluk! :) <3

Szóval azt nem mondom, hogy nagyon kipihenten, mert ide is oda is járkálrunk, de családi szeretet feltöltéssel megyünk vissza, a Macival megszokott  kis életünkbe. Ránk is fér már egy kis "csak ketten" légkör, nagy volt most a nyüzsi mindenhol és 3 (lehet neki 4) munkanapot csak kibírunk! Ezalatt felkészülök az 5 napokra! :)
Most már zárom soraimat, vár az ágy! :)

Egy jó hét, és végre a családdal!! :))) Végre!

Ivettel és Macival, a Karácsonyra kapott ajándékokkal

 Laci bátyámmal és nővéremmel

 Anyucim <3

Majdnem 2 hónap után, ma 10 órakor megérkeztem a kis faluba, ahol anyu, nővérem, keresztlányom és egyik bátyám lakik! Jaj de jó volt már őket átölelni, megpuszilgatni! Ja és ne feledkezzünk meg a 2 iciri-piciri kutyusról! Imádom őket is, nevük: "Hajnika" ( nem véletlenül :P ) és Nyafi, na ő se véletlenül kapta a nevét, majd róluk egy külön bejegyzésben is megemlékezem egyszer, mert megérdemlik! :)

Szóval, hogy kezdjem az elején, ez egy egész jó hét volt! Igaz nagyon nehezen kezdődött, hisz az a hétfő....mindig olyan hétfős! Nagyon hideg volt egész nap és kitettek bennünket a határba, a Lehel-tó környékét megtisztítani a lehullott falevelektől. Majd meg fagytunk, raktunk tüzet( engedélyezték), ha ott álltunk mellette elvoltunk, de ha nem....Nagy nehezen, de csak kibírtuk, persze szétfagyva, hulla fáradtan értem haza, és kétségbeesve gondolkodtam, hogy ez még csak egy nap volt , és maradt 4, mi lesz velem?
Deeee, hogy valami jó is legyen a rosszban (és most a márciusi hóra és esőre gondolok), kedd, szerda, csütörtök, péntek annyi volt a dolgunk, hogy reggel 7-re bemenjünk a gyülekező helyre és ott üljünk, foglaljuk le magunkat délig, 1-ig és mehetünk haza! :)
Igen, hol hó, hol eső esett és akkor nem igazán tudunk a szabadban csinálni semmit! Így volt alkalmunk kicsit mindenkivel jobban megismerkedni, beszélgetni, röhögni! Persze semmittevéssel, ahogy azt szerintem mindenki tudja, nehezebben telik az idő, néztük az órát, és vártuk, hogy mikor is szólnak, hogy na oké, lehet haza menni. Legkésőbb fél 2-kor otthon voltunk, pedig 3-ig is ott tarthattak volna, de rendes főnökök vannak ott azért. Meg tuti meglesz ennek még a böjtje, csak jöjjön a jó idő....
Az is tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, ezt a pár napot kibírom és go a családhoz. Már nagyon vágytam ide, hozzájuk
Szegény Macikámat meg úgy sajnáltam ismét. Kedd, szerda 12 óra, csütörtökön 3-ra otthon volt és már ennek is úgy örültünk :) , viszont pénteken 12, és még ma is dolgozott! :( Ez azt is jelentette, hogy egyedül kellett hazajönnöm, ami nagyon fura volt, mert mindig együtt jöttünk az egy év alatt, mióta együtt élünk! De ilyen az élet, nem lehetünk mindig együtt és holnap délelőtt ő is érkezik, már alig várom! :) Keddre pedig mindketten szabit vettünk ki, így kicsit tovább tudunk maradni itthon! :)
Ja szerdán névnapom is volt, felköszöntöttek a főnökök, munkatársak, Maci, facebookon a család, barátok, ismerősök. Nagyon jól esett minden egyes köszöntés, szebbé tették a napomat!
A hét csúcspontja, persze az ide érkezés volt. Beszélgettünk, 2 hónap eseményeiről, szóval volt mit, anyu megmutogatta az új kötött dolgokat, amik persze nagyon szépek, Ivettel hoztuk a formánkat, birkózás, röhögés, stb... Húsvétra is bevásároltunk, holnap pedig sütés-főzés! Olyan jó és Macival lesz kerek ez az egész! <3
Kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket, ( nekem velük az lesz!), Márta néninek főleg, aki az egyetlen állandó olvasóm! :)

Miért ilyen nehéz?

Ez állandó kérdés volt talán egész életem során. Nővéremmel is sokat beszéltünk erről, hogy miért kell nekünk ennyit szenvedni, mik lehettünk mi előző életünkben, hogy ebben a mostaniban ennyi kín jutott?  
És nálam már rég megdőlt az a mondás, miszerint: "Mindenki a maga sorsának a kovácsa" . A nagy lótúrót!!!
Előre megvan írva, és sodor bennünket arra amerre kedve tartja. Állandó próbák elé állít bennünket, a tűrőképességünk határait pedig tágítja, ameddig csak bírja.
Na meg a másik "kedvencem": Olyan lesz a gyerek, amilyennek neveljük! Igen, úgy 30-40 %-ban, de, hogy nagyobb súlyt nyom a latba az, hogy milyen géneket örökölt, milyen vérvonalból született az biztos. Erre tudnék is tanút állítani a közvetlen környezetemből, az illető nem arra lett nevelve, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, mégis ezt teszi, mert benne van a vérében!
Szóval kíváncsi lennék az okra, amiért nekem ez a sors jutott?! Engem is és a környezetemet is jól megtört már. Hosszú évekig bírtam, mindenféle gyógyszer nélkül, mindazt amit  nekem szánt. Kellett már könyörögnöm sok mindenért,  eltűrni dolgokat, nem nekem szánt pofonok elé állni, elviselni a rosszat, ami általában sosem jár egyedül. Régen még sírás nélkül tudtam kiabálni azokkal, akik nem értettek meg, mára már egy hangos, sértő szó elég ahhoz, hogy jöjjenek a könnyeim, és nem tudom magam megvédeni, vagy ha mégis, utána jön a szívdobogás, fulladás. Miért ilyen nehéz az élet? Rossz után csak jó jöhet..., hát akkor nekem már minimum egy palotában kellene laknom, lábat lógatva a szeretteimmel együtt :D !
Az tuti, hogy én nem ezt akartam "kovácsolni" magamnak!
Most azon gondolkodom, miért is jutottak eszembe ezek a dolgok (lehet kevés az egy nyugtató :P , persze ez csak vicc! :D ) ? Talán mert még most sem olyan könnyű, nyugodt  életet élek amilyet szeretnék, még most is van, hogy mások helyett kapjuk azokat a bizonyos pofonokat, akinek járna meg éli a világát, nem bánja, majd az a marha kibírja helyettem!
Na meg hosszú is volt ez a hét, főleg Macinak. Még most is dolgozik, hajnal fél 5 óta talpon van, majd este  7-kor jön, és ez így ment az előző 4 napban is. Jóformán csak napi 3-4 órát voltunk együtt ébren a héten, a hülye gyár miatt! Azt hiszik állatokat dolgoztatnak, akik bírják húzni az igát, ha én is ott dolgoznék, tuti, hogy már rég kidőltem volna, szóval le a kalapot előtte!!!
Rajtam is még most jelentkeznek a hétfői nap következményei. Nagyon hidegben, fagyos szélben voltunk kint dolgozni, már fáj a fejem, a torkom, de hiába, nem lesz táppénz, mert ez nálam bonyolult, kicsit messze van a háziorvosom, meg amúgy se akarok táppénzre menni még most, igencsak nem tetszene a főnökségnek!
Szóval elég volt ebből a hétből mindenféle szempontból.
Legyen már este 7 óra, és utána hétfő reggelig csak ketten Macival, ez az ami már nagyon hiányzik és már alig várom! :D <3
Utána megint kezdődik előröl a mókuskerék, küzdhetünk tovább azért, hogy 2 hétig megtudjunk élni, a hónap másik 2 hetében pedig kitaláljuk: Mi is legyen?

Helló Meló, Hali"HÓ", No Go Home...

Mindháromban bőven volt részem mióta nem írtam!
Meló annyi és olyan kijutott, hogy némely férfi kevés lenne hozzá, és ezt nem azért írom mert hímsoviniszta vagyok, hanem azért mert ez az igazság!
Hó....na róla is tudnék szépeket írni, hogy miért épp most és miért ennyi???, és ő akadályozta meg, hogy Go home legyen, vagyis miatta nem tudtunk haza menni!, haragszom rá!
Szóval sok minden belefért ebbe a hétbe, egyszerűen minden nap olyan kimerülten érek haza a munkából, hogy az itthoni dolgok elvégzése, evés után csak lustálkodni van kedvem, még a fürdés is nehezemre esik néha, ahhoz meg, hogy az agyamnak azt a részét hasznosítsam ami az írásra késztetné a kezem, már abszolút nincs erőm. Persze lenne mit megosztanom itt, mindig történik valami amiről tudnék írni, csak az ágy, az az ágy ahol pihenhetek, valahogy jobban vonz mindennél, még az internetnél is jobban, ami pedig majdnem csoda, erről anyu tudna mesélni....
Utálom a hétfőket ha munkanapra esnek, ami általában majdnem mindig így van, tudom én :P .(kivéve a húsvét hétfőt, amit már előre szeretek, és nem az ünnep miatt, hanem, mert munkaszüneti nap lesz! :) )
Nos igen, az első munkanapomon tudtam, hogy így lesz, már akkor mondták, hogy a hétfő 9 órás munkanap, de most már azt is tudom, hogy ebből a munkából a 8 óra is sok. A héten főleg kemény volt mind a munka, mind az ellenőrzések, sokat pihenni se tudtunk, annyit dolgoztatnak minket mintha legalább a minimálbért a kezünkbe adnák, pedig nem, annak a közelében sem lesz a fizetésünk. Csak egy példa a hétről és nem nyavalygásnak szánom, csak szemléltetem a helyzetet : Kb 50 kilós, (ha nem több), zsákot, amiben tiszta vizes falevél volt, (amit te lombkaparóztál össze előtte, egy jó nagy foci pályáról, és te szedted össze a zsákokba) fogd meg tedd fel a platóra, és ezt ismételd amíg a rengeteg zsák el nem fogy, az én 50 kilómmal meg se kottyant.... Oké, mindegy, tudtam, hogy ha csináljuk jobban telik az idő, (amit néha szerintem valaki megállít, mert az létezhetetlen, hogy amit én 20 percnek érzek, valójában 5 perc), és a napok, és péntek reggel pedig indulhatunk haza mindkettőnk családjához. Mi is vártuk és ők is. Ivett leadta a legfontosabb megrendelését, miszerint mindenképp vigyek neki szemceruzát! :) Elő volt/van készítve, megvettem nekik az édességet, ami nélkül lehet vissza is fordítanának, és amúgy is jön a húsvét! Nagy nehezen eljött a csütörtök este, Maci is hazajött a túlórából, mindketten nagyon fáradtak voltunk és nem értettük anyósom telefonját, miszerint ne induljunk el haza?! A híradóban nem hallottunk semmit, akkor még a neten sem volt hír a hó helyzetről. Itt esett de csak pár centi, mondjuk a szél is fújt, de mentünk már haza ennél csúnyább időben is!
Péntek reggel dőlt el, hogy nem megyünk, addigra már pár helyről értesültünk, hogy sokan ragadtak a hó fogságába és a többi rossz hírről. Szóltam anyuéknak is, hogy nem megyünk, persze helyeselték, mert nem akarták, hogy nekünk bajunk essen az úton, de rossz volt mert már beleéltem magam, és jó lett volna velük, de ezt az időjárás most nem engedélyezte! Majd bepótoljuk abban biztos lehet a hó, az is, hiába csinálnak bármit, én legközelebb ha haza akarok menni, az meg is fog történni! :))) A jó a rosszban, hogy így legalább 3 napot tudunk Macival pihenni, bent a jó meleg lakásban!

Végre péntek!

Már vasárnap este erre vártam, és most végre itt van! :)
Ahhoz képest, hogy akkor még egy babszem sem fért volna be "oda", egész jól alakult a dolog! Első pár nap volt olyan, hogy nem nagyon tetszett a banda, hiába osztottak bennünket két felé, még a 8 nő is soknak tűnt, aztán ahogy teltek a napok kiderült, hogy jó kis csapat leszünk mi. Hát persze, hogy kellett egy kis idő, hogy összerázódjunk, de mára már mondhatom, hogy nem cserélném le őket a másik brigádra! Na ők tényleg nem nagyon vegyülnek velünk, amit mi szívesen is veszünk, köztük vannak olyanok, hogy pontosan idézzem az illetőt: "ez nem az én világom". Túl nagyszájúak is, 1 kiló méterről hallani ha jönnek, már komolyan elgondolkoztam rajta, hogy nagyot hallanak és azért beszélnek ilyen hangerőn, de inkább a feltűnési viszketésre tippelek :)
Mi jól elvagyunk, sokat röhögünk, ismerkedünk, és amit mondanak meg is csináljuk, ha pedig úgy van pihenünk. Mondjuk az idő nagyon lassan telik, főleg a hétfő, jaj attól már előre rosszul vagyok, 9 óra, atya ég...! De a hét is hosszú volt, nehezen megy a 8 órai kelés után, most átállni a háromnegyed 6, 6 órai keléshez!, ráadásul mivel biciklim nincs én gyalogolok mindenhová, még szerencse, hogy most még az egész brigádot is úgy küldték, mivel egyenlőre falun belül ügyködünk! Megszépítettünk a hét során pár parkot, játszóteret, a lombkaparótól már  besokaltam, de nagyon sok a falevél mindenhol. Csütörtökön jó pár kiló méter benne volt a lábunkban, falu szerte járkáltunk és szedtük a sok barom által, eldobált szemetet, jaj találtunk olyan dolgokat is, ami nyomda papírt sem tűr, nemhogy azt mi szedjük, alja munka, de azt kell csinálni amit mondanak....
Ma kezdtük a sport pályát, enyhén nagy terület és tele a fák leveleivel..... lesz mit csinálni ott a jövő héten is, csak sajna a másik brigád is ott van, nem örülünk mit ne mondjak, de ahogy elmondtuk már sokszor: "nem kell velük foglalkozni"...ahhoz képest :P, de hát ilyen a női természet :)
Csak csütörtökön kellett főzni, szépen ketten megcsináltuk, nagyon aranyos Maci! :) , látja rajtam, hogy fáradt vagyok,(pedig ő is az!), és ott segít ahol tud! Délutánonként pihenünk kicsit, el nem tudok aludni, ez furcsa, hisz hulla vagyok, de már csak a fekvés is jót tesz!
Úgy tűnik mintha alig lennék itthon és már megint reggel van és menni kell, majd megszokom, remélem!
Ma nőnap is volt, persze a munkahelyen csak szép szavakat kaptunk, nem is vártunk többet... Maci venni akart virágot, de megegyeztünk, hogy inkább majd holnap veszünk valamit amire nagyobb szükségem van, és én már annak is örülök, hogy nagyon édin felköszöntött! :)
Facebookra is kaptam tőle egy szép képet, ezzel a vers részlettel:

"Földiekkel játszó égi tünemény,
Istenségnek látszó csalfa, vak remény!"

Ez a vers mindig is tetszett, szóval nagyon jól esett! :) <3 Ezért is szeretem én őt ennyire nagyon!

Na de mára ennyi, mert kiégnek a szemeim, és azt hiszem ha ma lefekszem, holnap délig alszom :P, persze ez enyhe túlzás, pedig képes lennék rá, de ezer özön munka vár itthon is! :)

A kezdet

Hát elég nehezen indult, mármint nem a  mai nap, mert az kegyetlenül sietett eljönni, úgy ellökdöste a hétvégét is, hogy mikor feleszméltem már vasárnap este volt, szóval én indultam nehezen ehezz a munkához! Valami félsz bújkált bennem, nem is tudom miért, talán mert már pénteken soknak tűnt a munkatársak tömege, rég volt már tavaly október 31. amióta nem dolgoztam és itt voltam úgymond a 4 fal között, szóval a változás az amitől igazából féltem! Ráadásul ma Macinak nem kellett mennie dolgozni és a is rossz volt, hogy itt kell hagynom, pedig most nem 2, hanem 3 napot is együtt lehettünk volna! De tudtam, hogy itt most nincs apelláta, szerepcsere lesz, én megyek dolgozni ő marad itthon és főz! :)
De a munka, először is jelenléti ív aláírása, névsorolvasás, mivel még a főnök is most ismerkedik pár személlyel, köztük velem is.Utána közölte, hogy a nők 2 csapatra lesznek osztva, egyenlőre a falun belül takarítjuk a parkokat. Ennek örültem, hisz tavaly csak ez volt a feladatunk, így nem lesz semmi meglepetés! Hál Istennek a tavalyi 2 munkatársammal egy brigádba szedtük egymást, mással nem is dolgoznánk, ezt már az elején kijelentett: "Ne klikkesedjetek!" után mi eldöntöttük! :) 8-an mentünk egy helyre, abból mi hárman, kicsit különc módon,(tudom ez nem szép, de hát...) kezdtük el a gereblyézést, volt mit csinálni az tuti! Azért persze a többiekkel is beszélgettünk, délben ebéd szünet, fél óra, de egyszerűen nem akart telni az idő, biztos voltam benne, hogy ma sose lesz 4 óra! :) Ellenőrzés kétszer volt, de nem szólt a középső főnök semmi rosszat, látszatja volt a munkánknak, és azért csináltuk is, igaz mi egyszer épp az illemhelyről jöttünk ki, mikor ő már ott leskelődött....Mindenesetre nagy nehezen eljött a 4 óra, és itthon Maci már a spagettivel várt, ami nagyon jól sikerült neki, mert ügyes, és jól be is laktunk! :) A fejem az majd szét met, hiába vettem be gyógyszert nagyon nehezen csillapította egy kicsit, de még most is érzem! De holnap sem áll meg az élet, Maci is megy már és én is, egyszerre fogunk érkezni 3-kor, jaj még az is hosszú lesz, de kibírom!!!
Kisebb izomláz, karfájás azért játszik, de ez természetes, nem szokta a kutya a szántást :) de majd bejáratódok!

Remélem így már jobb olvasni Márta néni! :)
Ha nem kérem ajánljon színt, stb! :)

Start vagy Game Over?

Na ez az amit majd kis idő elteltével tudok csak meg.... Mindenesetre ma megvolt az első munka napom, igaz még nem dolgoztunk, csak tájékoztató és baleset védelmi oktatás volt, de azért olyan fáradtnak érzem magam, mintha... Nem volt a legnagyobb öröm hallgatni, hogy mi vár ránk és az a tudat se a legjobb, hogy nincs mit tenni, ezt kell elfogadni ha nem akarunk egy fillér nélkül maradni, sajnos ennyire ki vagyunk szolgáltatva a mai világban. Az a legjobb ebben a napban, hogy úgy hívják: "péntek", így lesz 2 napom mindezt megemészteni, és lelkileg felkészülni a hétfői 9 órás munkaidőre, mert igen, ez minden hétfőn így lesz, hogy péntekente csak 7 órát kelljen ledolgozni! Ja, és már alig várom azt is, hogy jöjjön a 35-40 fok, mert akkor meg hajnali 5-kor már kezdés, hogy "ne a nagy melegben legyünk a fólia alatt megfőve", az már mellékes, hogy 8-9 órától  1-ig is ugyan olyan meleg lesz... de hát ezt ők jobban tudják biztos!
Őszintén: nem erre számítottam!, mert tavaly nem ez volt, olyan jó kis bandánk volt, nem voltunk ennyien, és nem is árasztottak el ennyi feladattal, 6 hektár föld + egy egész erdő + parkok, télen-nyáron, 1-2 évig, ennyiért? Ahogy hallgattam egyre nőtt a gyomromban a görcs, de nem csak nekem ahogy láttam! Ráadásul ahogy a "nagy fehér főnök" mondta: "Nem kötelező itt dolgozni (ááá, dehogy..) ezt vegyük megtiszteltetésnek!", köszi, de ha lehetne kihagynám! :)
Na de jól van, hiába siránkozok itt, akkor is menni kell, nem bújhatok ki alóla, mert kell ez a pénz, mivel még mindig nem jött össze az a lottó ötös, főleg, hogy mostanában még szelvényünk sincs :)))
A remény, egyenlőre ennyi van, remélem menni fog, remélem bírni fogom, remélem nem maradok egy fillér nélkül, és sorolhatnám még, hogy miket is remélek....